- A DVTK atlétikai szakosztálya az elmúlt években épült újra. Hogyan értékeli az eddigi utat?
- A jelenlegi DVTK atlétikai szakosztály egy újjáépített egység. Bár a klubnak dicsőséges múltja van az atlétikában, közel húsz évig nem működött ez a szakág, így gyakorlatilag a nulláról kellett újrakezdeni. Hat évvel ezelőtt kezdtünk sportolókat toborozni illetve igazolni. Már az is komoly eredmény volt, hogy három évig meg tudtunk ragadni az ország legjobb 16 csapata között. (2022 és 2024 között a CSB 1. divíziójában szerepelt a DVTK - a szerk.) Nehéz felvenni a versenyt az erős fővárosi klubokkal szemben, hiszen velük ellentétben, nekünk versenyzőink jellemzően csak fiatalok. - kezdte Szász László, a DVTK atlétika szakosztályának vezetője. - A CSB pedig nem csak a minőségről, hanem a mennyiségről is szól: ötven versenyszámban lehet indulni, és ha valaki ezt maximálisan kihasználja, váltókkal, tartalékokkal együtt akár 70 versenyzőt is benevezhet. Ezt egy ilyen újjáépült, utánpótlás korú versenyzőkből álló klubbal képtelenség elérni, mi tavaly például mindössze 27 fővel tudtunk kiállni. A tavalyi versenyen sajnos sok sérültünk is volt, például a legjobb versenyzőnk, Tóth Anna sem tudott rajthoz állni, aki így nem tudta hozni a megszokott 40 pontját. Emellett több hibás kísérlet, esés és nullapontos szereplés is akadt, ezek pedig a kieséshez vezettek. - tekintett vissza röviden a tavalyi CSB-re a szakvezető.

- Az idei döntőt tavasszal rendezték meg, ami változás az eddigi gyakorlatokhoz képest. Hogyan látja ezt a módosítást?
- Szerintem ez egy jó döntés volt. Ősszel sok sportoló már motiválatlan a sűrű versenynaptár után. Az OB-k, válogatott események, világversenyek után nehéz volt őket mozgósítani, szinte „lasszóval kellett összeszedni” őket. Idén viszont a tavaszi időpontnak köszönhetően ez a verseny idény eleji, fontos megmérettetésként jelent meg, amely segít formába lendülni a versenyzőknek, sőt akár kvalifikációs lehetőségként is szolgálhat számukra.

- Milyen célokkal vágtak neki az idei CSB-nek, és hogyan alakult végül a szereplés?
- Nem lehetett más a célunk, mint visszajutni az 1. divízióba, ez pedig sikerült is. Nevezés előtt egy héttel még az volt a "kellemes gondunk", hogy kit hagyjunk ki a csapatból, aztán öt nappal a verseny előtt jött a hidegzuhany: Hajdú Áron, az egyik legerősebb atlétánk megsérült, nem tudott indulni. Váltóedzésen két versenyzőnk is összefutott, megsérültek, egy sprinter lányunk is kidőlt, veszélybe került a női sprintváltó. Ennek ellenére tudtuk, hogy így is erős a csapatunk és az előzetes számolgatások alapján is úgy láttam, hogy meg kell lennie a feljutásnak legrosszabb esetben is a harmadik helyen. Végül a második helyen zártunk, a feljutás egy pillanatig sem forgott veszélyben. Ha mindenki egészséges, minden bizonnyal az első hely is elérhető lett volna.

- A sikerben azonban nemcsak az egész évben aktívan versenyző atléták játszottak kulcsszerepet. Vannak, akik kizárólag ezen a versenyen induélnak el az éven.
- Így van, ők a gyaloglóink, akiknek külön köszönettel tartozunk, hiszen csak erre a versenyre készültek Szűcs József edző vezetésével. A 48 megszerzett pontjuk nélkülözhetetlen volt a csapat sikerében. Azonban rajtuk kívül is mindenki odatette magát, voltak meglepetésszerű jó eredmények is, csalódást keltőek viszont egyáltalán. Összességében abszolút elégedettek lehetünk.

- Mi lehet a reális cél a jövő évi, immár első osztályú szereplés során?
- Mindenképp szeretnénk bennmaradni. Ehhez kulcsfontosságú, hogy ne legyenek sérültjeink, mint tavaly Tóth Anna vagy idén Hajdú Áron. Továbbá erősödnie kell a váltóinknak, és fontos lenne, hogy az érettségiző fiatalokat Miskolcon tudjuk tartani. A saját nevelésű atlétáinknak is fel kell nőniük a felnőttek szintjére. A fővárosi klubokkal ellentétben mi igazolni nem tudunk, ezzel szemben mi a saját nevelésű versenyzőinkre építkezünk. A célunk az, hogy a mieink annyira kötődjenek az otthonukhoz, az edzőikhez, a közösséghez, hogy itt, Miskolcon tanuljanak tovább, szerencsére már van erre több kiváló példa is, reméljük, ez a tendencia folytatódik. A reális célunk tehát a biztos bennmaradás az 1. divízóban, a többit majd meglátjuk.