- Amikor 2025. június 9-én, azaz szinte napra pontosan három hónapja ismét a DVTK sportigazgatója lettél, ilyen átigazolási időszak lebegett a szemed előtt?
- Amikor elvállaltam a feladatot, akkor is élt bennem egy kép a Diósgyőrről, hiszen hosszú ideje a magyar labdarúgásban dolgozok, napi szinten követem az eseményeket, és természetesen több mérkőzést is láttam, valamint értesültem a viharos tavasz okairól is. És amikor belevágtam a munkába, akkor az első benyomások sok mindenben megerősítettek, ugyanakkor sok mindenről hamis képet mutattak. Ahogy az első, bemutatkozó sajtótájékoztatón elmondtam, öt-hat, maximum hét játékos igazolását terveztem. Ám ahogy elkezdődött a felkészülési időszak, teltek a napok, egyre több edzést és mérkőzést láttam az edzőtáborban is, úgy kaptam egyre teljesebb képet a csapatról. Ezt követően személy szerint úgy éreztem, illetve a vezetőedzővel egyetértésben úgy éreztük, hogy nagyobb átalakításra szorul a keret.

- Mennyiben befolyásolta az elképzeléseket a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet által közzétett ajánlás?
- Hiszek a magyar labdarúgókban, hiszek a magyar fiatalokban, meggyőződésem szerint annál több jó magyar játékos van, mint amennyit látunk. A magyar futball csak úgy tud fejlődni, ha nem csak felneveljük a fiatalokat, hanem utána be is tesszük őket a csapatba.
Amikor az MLSZ kihirdette az előző évinél sokkal szigorúbb feltételeket jelentő 4+1-es ajánlását, ahol a kötelező "magyarpercek" mellett az előző évihez képest dupla annyi "fiatalpercet" várnak el (minden egyes mérkőzésen az elsőtől az utolsó percig öt magyar labdarúgónak a pályán kell lennie, közte egy 2005. január 1. után születettel, míg tavaly átlagosan, tehát nem minden egyes mérkőzésen kellett 45 percen keresztül szerepeltetni egy U21-es játékost - a szerk.), akkor gondolkodás nélkül tudtuk, hogy annak meg szeretnénk, és meg is fogunk felelni. Persze azt sem szeretnénk elhallgatni, hogy a költségvetésünk szerves része az MLSZ és az NSMI által biztosított bevételi lehetőség, amitől felelősen gazdálkodó klubként nem szeretnénk elesni.
Tehát az MLSZ ajánlásának megfelelően alakítottuk a játékoskeretünket, és biztosak voltunk benne, hogy a DVTK LSA legtehetségesebb, már az első csapattal készülő 2005-ös játékosai, Demeter Milán és Komlósi Bence, valamint a 2007-es születésű Szakos Bence egymást váltva sérülések, formahanyatlás esetén is képes lesz hozni a 90 perceket.
Ezek után szinte az utolsó pillanatban kaptunk egy nem várt hírt: az NSMI négy nappal a bajnoki rajt előtt egy személyes megbeszélés keretében közölte velünk az ajánlásait. Ismét elmondom, hogy egyetértünk a törekvésekkel, ám az ütemezéssel nem feltétlenül. De félreértés ne essék, nem szeretnénk ezzel takarózni, mint ahogy akkor sem keseregtünk, hanem újraterveztünk, és újabb, a támogatott korosztályhoz tartozó labdarúgókat kerestünk, hiszen egy “fiatal posztra” elégnek tűnt három játékos, de az átlagban 2,35 “fiatal posztra” édeskevés. A szintén diósgyőri nevelésű, 2004-es Jurek Gábor évek óta az első csapatban játszik, de rajta kívül csak Bánhegyi Bogdán tartozik még ehhez a korosztályhoz. Azaz a DVTK LSA legtehetségesebb labdarúgói már eleve itt voltak, de mivel a létszámot és a minőséget is növelni kellett, kölcsönvettük Babos Bencét (2004), Babós Leventét (2004) és Mucsányi Miront (2005) is. Jureket, Szakost, Demetert, Komlósit mindenki jól ismeri, de én úgy gondolom, hogy Babos és Babós is bebizonyította, hogy lehet rájuk számítani, és biztos vagyok benne, hogy Mucsányi Miron is élni fog vele, amikor megkapja majd a lehetőséget. Mert nem csak az MLSZ és az NSMI ajánlásainak, hanem a szurkolói elvárásoknak is meg akarunk felelni.
És még egy dolog: a 4+1-es ajánlás kapcsán szinte mindenki a fiatalokról beszél, pedig a másik négy magyar legalább olyan fontos. Meglátásom szerint ezzel a lehetőséggel azok a játékosok is élni tudnak, akik egyébként nem, vagy lassabban kerültek volna reflektorfénybe, így viszont a későn érők is eljuthatnak az élvonalba. A szakembereknek viszont figyelni kell, hogy ez ne rossz irányba vigye a játékosokat.

- Szeptember 3-án éjfélkor véget ért az átigazolási időszak, szabadon igazolható játékost viszont még lehet hozni. Véglegesnek tekinthető a DVTK kerete?
- Az utolsó napon átigazolt két játékossal (Yohan Croizet-Kollár és Aboubakar Keita) kész a DVTK kerete, mostantól a téli átigazolási időszakra készülünk. A koncepció az volt, hogy a csapat tengelyét rutinos és tapasztalt, jó kvalitású játékosok alkossák. Emellett a keret kialakításakor arra törekedtünk, hogy magyar játékosnak magyar, a külföldinek külföldi, a fiatal játékosnak fiatal alternatívája legyen, ami megkönnyíti a vezetőedző dolgát. Persze akad szabályt erősítő kivétel, ami némi mozgásteret ad a szakmai stábnak.

- Végig tudunk szaladni a sorokon?
- A kapuban egyre jobban teljesít Karlo Sentić, de ha a vezetőedző úgy dönt, akkor Megyeri Gábor is bevethető. A védelemben - Marco Lund visszatéréséig - csak magyar játékosaink vannak, ráadásul a két szélen két fiatalra is számíthatunk. A középpálya közepén viszont jelenleg elsősorban a légiósoké a terep (Anderson Esiti, Alexander Vallejo, Aboubakar Keita), de a szintén rutinos Holdampf Gergő akár csereként beszállva is segíthet. És persze Komlósi Bence és Mucsányi Miron is vár a lehetőségre. A támadó szekcióban középen a légiósok (Ante Roguljić, Yohan Croizet-Kollár) mellett Bényei Ágostonra számíthat a szakmai stáb, míg a széleken elsősorban a magyaroké, méghozzá magyar fiataloké a pálya. Jurek Gábor és Babos Bence a támogatott korosztályhoz tartozik, Sajbán Máté pedig a rutint képviseli, akinek a támogatására számíthatnak a körülötte játszó ifjak.
A középcsatár ismét külföldi, Ivan Šaponjić, illetve az utolsó két találkozón ott jó teljesítményt nyújtó Elton Acolatse, és ne felejtsük, hogy Zalaegerszegen Yohan Croizet-Kollár is megmutatta, ez a poszt sem idegen számára.

- Mikor lehet ítéletet mondani a nyáron érkezőkről?
- A szurkolók azonnal eredményt akarnak látni, tőlük nem is várhatjuk el, hogy türelmesek legyenek. Nekünk sportvezetőknek azonban hosszú távon kell gondolkodni, és bízni azokban a játékosokban, akikben kétségkívül megvannak azok a képességek, amit ha ma nem, akkor holnap fognak megmutatni. Abban is biztos vagyok, hogy az új érkezők közül, aki egyből kiváló teljesítményt nyújtott, mert gólokat lőtt vagy stabilitást adott a csapatvédekezésnek, az is képes még jobb produkcióra. De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik régebb óta viselik a diósgyőri címert, mert ők is előre fognak lépni, ezáltal jobbá téve a csapatot is.

- Hogyan lehet fejleszteni az akadémiáról kikerülő fiatalokat, illetve mit lehet tenni annak érdekében, hogy jövő nyáron ne lépjen ugyanabba a folyóba a DVTK, mint idén?
- Egyértelmű, hogy a döntéshozók megnyitották az utat a fiatalok előtt. Azonban a támogatás hatására a tehetségtelen gyerekből nem lesz jó játékos, a motiválatlanból motivált, szóval az út nyitott, de azt a játékosoknak maguknak kell kikövezni, mert a munkát senki nem tudja elvégezni helyettük. Ez a helyzet tőlünk, sportvezetőktől is olyan gondolkodást vár, hogy valamit valamiért, mert csak az vezet eredményre.
Jelen pillanatban arra készülünk, hogy a következő idényben is a mostanihoz hasonló ajánlásoknak kell megfelelnünk. Ezért a 2006-os korosztályból három akadémistánk, Sáreczki Szabolcs, Nazar Kovalenko és Bohdan Furdetskyi Mezőkövesden szerepel a Merkantil Bank Ligában a két klub közötti kooperáció keretében, illetve a DVTK II F4R keretéből többen, beleértve a 2007-es születésűeket is időnként már a DVTK első csapatával gyakorolnak annak érdekében, hogy amikor eljön az ideje, készen álljanak az élvonalbeli szereplésre. Vladimir Radenković folyamatosan figyelemmel követi ezen alkalmakkor a fiatalok fejlődését a felnőttek között is, illetve folyamatos a kapcsolat Vitelki Zoltánnal, a DVTK II F4R vezetőedzőjével, valamint rendszeresen nézzük a második csapat mérkőzéseit is.

- Végezetül az egyénekről térjünk át a csapatra! Egy győzelem, három döntetlen és két vereség, 6 pont a DVTK mérlege az első válogatott szünet előtt. Hogyan értékeled ezt a teljesítményt?
- Leginkább azt sajnálom, hogy hazai pályán egyszer sem tudtunk győzni pedig akár mind a három mérkőzést megnyerhettük volna, beleértve a Kazincbarcika ellenit is - persze az is igaz, hogy a vereség is benne volt abban a meccsben. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, a ZTE ellen a kezünkben volt a győzelem, a PAFC ellen is közel jártunk hozzá, a KBSC ellen pedig visszajöttünk, ami hatalmas mentális erőről tett tanúbizonyságot. Lehet velem egyetérteni, lehet velem vitatkozni, de szerintem hat pontot veszítettünk itthon, amiből ha csak négyet behúzunk, akkor már tíz pontunk lenne.
De nincs miért idegeskedni, látva a csapat folyamatosan fejlődő játékát, biztos vagyok benne, hogy jó úton járunk, amit a számok, adatok is alátámasztanak.