Rövid távú tervek
- Kinevezésedkor rövid és hosszú távú terveket említettél, javaslom, bontsuk ketté ezt a beszélgetést is!
- Rendben, de nem könnyű szétválasztani őket, mert ugyan jelen pillanatban a rövid távú feladatok a legfontosabbak, ám már foglalkozni kell a középtávú tennivalókkal is, ami a hosszú távú programból fakad.
- Kezdjük az azonnali megoldást igénylő feladatokkal, mik ezek?
- Jelenleg a bennmaradás kivívása a legfontosabb! Ennek érdekében mindenben támogatjuk az edzői stábot és a játékosokat.
Sok minden történt már azóta, de ne feledjük, hogy alig egy hónapja érkezett az új vezetőedző két segítője társaságában. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a stábot és a játékosokat, illetve segítsük az új és a régi stábtagok összecsiszolódását is. Ezért a múlt héten egy mini edzőtáborban készült a csapat Mezőkövesden, ahol lehetőség nyílt a taktikai elképzelések részleteinek átadására, és a napi két edzés mellett jutott idő videózásra, egyéni és csoportos beszélgetésekre, valamint csapatépítő foglalkozásra is.
 |
| Nebojša Vignjević személyében rutinos szakember irányítja a DVTK csapatát (Fotó: Kovács Donát) |
Ezen kívül igyekeztem még jobban megismerni a labdarúgók gondolkodását, mert ugyan akadémiai szakmai igazgatóként régóta követem a saját nevelésű játékosok fejlődését, illetve tavaly tavasszal egy hétig együtt dolgoztam a jelenlegi keret egy részével, valamint idén is sok edzést láttam, ám fontosnak tartom közelebbről megismerni a játékosokat. Mert ne felejtsük, emberekkel dolgozunk -, akiknek saját személyisége, családi háttere, ambíciója, motivációja van - nem pedig gépekkel. Márpedig tíz játékos, az tíz különböző személyiség, például van, aki igényli, hogy időnként leüljön vele egy sportvezető, más pedig nem. Az eltelt két hétben próbáltam a lehető legtöbb játékossal beszélgetni, és természetesen teljesen nem ismertem meg mindenkit, de legalább kaptam róluk egy képet.
Visszatérve a bennmaradás kérdésére: amikor a szurkolók képviselői meglátogattak minket, akkor elhangzott, hogy egy új bajnokság kezdődik. Ebből háromszor Diósgyőrben lépünk pályára, és a legfontosabb célunk eléréséhez mind a három találkozót meg kell nyerni, ami a szurkolóink támogatásával sikerülhet. Persze a csapatnak is maximumot kell nyújtani. Nem állítom, hogy egyszerű feladat, mert őszintének kell lenni magunkhoz, a számok azt mutatják, hogy a legutóbbi három találkozón mindössze egy pontot szereztünk a tabella alján álló csapatok ellen. Az viszont nagy különbség, hogy most már velünk lesznek a szurkolóink, mert szerintem hozzám hasonlóan mindenki kapásából fel tud sorolni olyan mérkőzéseket, amikor nem álltunk fényesen, de megdörrent a diósgyőri katlan, és a lelátóról kapott energiákat felhasználva nyerni tudott a DVTK.
 |
| Nyíregyházán tértek vissza a DVTK szurkolói a lelátóra (Fotó: Szabó Krisztián) |
A játékoskeret
- Ez önmagában is elég combos feladat, de van-e még más aktualitás?
- Elkezdtük a jövő évi keret kialakítását. Ugyan ennek nagyobb hatása van a középtávú tervekre, ám most kell előkészíteni. Beszélni kell a nyáron lejáró szerződésű labdarúgókkal arról, hogy kit szeretnénk továbbra is a DVTK-ban látni, illetve azokkal is, akiket szeretnénk idehozni. Ezen a téren többé-kevésbé időben vagyunk, bár természetesen nem segíti a munkát, hogy bármennyire is bízunk a csapatban és a stábban, mégsem lehet most kimondani, hogy jövőre is az élvonalban szereplünk.
- Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni?
- Sportvezetőként mindig kell B-tervvel is rendelkezni, de továbbra is az első osztályra készülünk. És ha nem csak a rövid távú célokat tartjuk szem előtt, hanem közép és hosszú távú célokat is meghatározunk, akkor máris nincs olyan nagy különbség.
Mindenképpen egy olyan játékoskeretet szeretnék kialakítani, amelyben a játékosok erősségének kihasználásával nagyon könnyen felismerhető lesz a DVTK stílusa, ám a keret kialakítása sem fog menni egyik hónapról a másikra.
Olyan játékosokat szeretnék piros-fehér mezben látni, akik itt akarnak játszani, akik át akarják élni azt az élményt, amit diósgyőri focistaként megélhet egy játékos. A szurkolók úgyis érzik, hogy kinek a karaktere olyan, hogy úgymond képes meghalni a pályán értük.
A mai fociban szerintem elengedhetetlen, hogy egy csapatnak legyen játék modellje, egy stílusa, amit a szurkolók jól ismernek és tudnak vele azonosulni. Szeretném, ha a következő szezon elején már eljutnánk oda, hogy a DVTK-nak egy jól felismerhető játéka van, tökéletesen lehet látni, hogy a játék különböző fázisában miként viselkedik a csapat. Sokunkhoz hasonlóan én is boldog lennék, ha a serlegektől roskadoznának a vitrinjeink, ám sajnos nem így van, ezért a „bajnok identitásra” nem lehet építeni. Viszont a munkás hagyományokra, a harcos mentalitásra igen. Azaz a szó szoros értelmében vett melós csapatot kell építeni, amelynek egyik védjegye a magas intenzitás, ami már önmagában magával ragadja az embereket.
- Mindig szimpatikus egy hajtós csapat, de közülük ritkán kerülnek ki azok a sztárok, akik bevonzzák a stadionba az új szurkolókat. Nincs ebben ellentmondás?
- De van, és ezért is folytatom a gondolatom. Az én korosztályom még mindig az 1998-ban harmadik helyen telelő csapatot emlegeti Földvárival, Kiserrel, Kulcsárral, Egressyvel. A fiatalabbak pedig vagy a Budovinszy-, Dobos-, Luque-, Gallardo-féle csapatot, vagy a Futács-, Elek-, Kádár-féle kupadöntős alakulatot tekintik etalonnak. Véleményem szerint az a közös bennük, hogy mindegyikben voltak a pályán olyan küzdeni tudó, valamint közönségvonzó megoldásokra képes egyéniségek. Amikor feltesszük azt a kérdést, hogy milyen keretet építsünk Diósgyőrben, akkor valahol itt a válasz: a játékosok nagy részének igazi, munkás játékosnak kell lenni, és melléjük kell találni néhány olyan kimagasló képességű játékost, akiért pedig rajong a szurkolótábor. Egy ilyen egyveleget kell kialakítani.
Ezen kívül még nagyon sok összetevője van a sikernek, de a kiszámíthatóság és a folytonosság biztosan ott áll a lista elején. Nem véletlen az FTC, a Paks és a Puskás Akadémia kiegyensúlyozott sikeres teljesítménye az elmúlt években. Ha egy kvízben az lenne a feladat, hogy sorolj fel olyan játékosokat, akik minimum öt éven keresztül szerepeltek diósgyőri színekben ebben az évszázadban, akkor sokan megizzadnának. Pedig az ilyen játékosoknak kellene adnia a csapat gerincét. Mert hiába érkeztek máshonnan, már magukévá tették a diósgyőri életérzést, és bebizonyították, hogy tudnak a szurkolótáborunk előtt teljesíteni. Az ilyen játékosok tudnak identitást adni egy csapatnak, ezért is fontos, hogy a saját nevelésű akadémisták mellett olyan játékosokat kell próbálnunk a klubhoz hozni, akik a régió szülöttjei, illetve azokat is, akiket az élet Miskolcra sodort és mondjuk a családi kötelék már ide is köti őket. Ez utóbbira a jelenlegi keretben is van bőven példa, így azoknak a játékosoknak már jeleztem, hogy nagyon szeretném, ha hosszú távon is minket erősítenének. Mindezek mellett az is fontos, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akik a labdarúgó pályafutásuk lezárását követően is Miskolcon szeretnék az életüket folytatni és beintegrálni őket a klub életébe. Részletkérdés, hogy a felnőtt futballban vagy az utánpótlás-képzésben képzelik el a jövőjüket, vagy éppen sportvezetők szeretnének lenni, amennyiben látjuk bennük a potenciált, akkor támogatni fogjuk egy életpályamodell biztosításával.
- Sajtóhírek szerint módosítás előtt áll a „fiatalszabály” és a „magyarszabály”, mennyire befolyásolja ez a terveket?
- Az ajánlásoknak továbbra is meg fogunk felelni, ugyanakkor nem várunk az MLSZ-re és az NSMI-re, lesz belső előírásunk a magyar és a külföldi játékosok arányára, valamint a kiszemeltek életkorára vonatkozóan is. A nyári átigazolási időszak előtt el fogom mondani, hogy a keretben mennyi saját nevelésű fiatalnak kell lennie, amihez ragaszkodni fogunk. Sokan biztosan álomnak gondolják ezt, de ha hozunk egy belső szabályt, amihez a mindenkori sportigazgatónak és vezetőedzőnek alkalmazási feltételként kell tartania magát, akkor máris nem olyan nehéz a betartása.
- Hogyan lehet megteremteni ennek a pénzügyi hátterét?
- Változik a világ, már nem az az elsődleges kérdés, hogy kiket igazolunk, hanem az, hogy kinek a játékjogát értékesítjük. Ahogy a teljes magyar labdarúgás, úgy mi is az átalakulás elején járunk, piaci alapokra kell helyezni a működést, és a legtöbb bevételre nem a jegyekből, a mezekből vagy a büfében árult sörből lehet szert tenni, hanem keresnünk kell a piacképes játékosokat. A jelenlegi keretünkben is látok ilyeneket, akiket értékesíteni kell, amennyiben lehetőségünk adódik rá. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ebből a szempontból egy sportigazgató soha nem lesz népszerű, mert a szurkolók a jó játékosokat akarják a csapatukban látni, a sportigazgató azonban ugyanezeknek a piacképes játékosok játékjogát próbálja a lehető legmegfelelőbb időben értékesíteni.
 |
| Terepszemlén a DVTK sportigazgatója, Vincze Richárd, aki ha teheti minden edzést megnéz. (Fotó: Szabó Krisztián) |
DVTK Labdarúgó Sportakadémia
- Akkor át is térhetünk a következő témára, az utánpótlás-nevelésre.
- Alapvetőnek tartom, hogy kiszámítható legyen az első és a második csapat, valamint az akadémia kapcsolata, és akkor nem kell máshonnan igazolni fiatalokat, mert minden évben találunk olyan tehetségeket a saját akadémiánkon, akit be lehet tenni az első csapatba.
De tovább megyek. Amennyiben látunk az akadémiánkon egy 15-16 éves, kiemelkedő képességű fiatalt egy adott pozícióban, akkor azt a pozíciót csak addig töltjük be, amig az a fiatal nem áll készen a bemutatkozásra. Amikor pedig a fiatal eléri azt a szintet, akkor megnyitjuk neki az utat, és így megkönnyítjük a bemutatkozását. Valahogy úgy, mint ahogy Gera Dániel helyét egyből át tudta venni Szakos Bence. De én már látok 3-4 fiatalt, akiket be tudunk építeni, és be is fogunk építeni az első csapatba, hiszen nekik minden álmuk Diósgyőrben szerepelni, ami ugyancsak tovább erősíti a klub identitását. Természetesen ez nem fog minden akadémistának sikerülni, de mi kinyitjuk a kaput, az pedig rajtuk múlik, hogy ki tud élni ezzel a lehetőséggel.
Emlékezhetünk, mert nem is olyan régen még sorra vitték el a legjobb játékosainkat a konkurens akadémiák. Majd jött egy időszak, amikor Szűcs Kornél, Jurek Gábor, Vajda Botond - hogy csak a legtovább jutókat említsem - bekerültek az első csapatba, és akkor hívhatta bárki az akadémistákat, egyik gyerekünk sem akart elmenni. Meghatározó a minta, én pedig csak úgy tudok hiteles maradni a szülők és a fiatalok szemében, ha biztosítom az előrejutás lehetőséget, amennyiben megdolgoznak érte.
Ennek része az is, hogy az adaptációs időszakban, amikor eldől, hogy egy akadémista megragad-e az első csapatban - mert sok játékost adtunk már fel az akadémiáról, akik néhány hónap múlva kikoptak onnan - sokkal jobban segítsük őket. Akad olyan 17-18 éves, aki gond nélkül beilleszkedik egy nemzetközi öltözőbe, ahol akár még válogatott labdarúgók is ülnek, de nem ez az átlagos, főleg nem a mai generációban. Segíteni kell nekik külön fejlesztési programmal. Másik oldalról viszont már elmúltak azok az idők, amikor a szülő heti 4-5 alkalommal elhozta edzésre a gyereket, és a klubban játékost neveltek belőle. Tudunk a gyereknek adni magas szintű infrastruktúrát, szaktudást, egyéni fejlesztési tervet és még sorolhatnám, de a csapatedzésen kívüli munkát magának kell elvégeznie. Hiába a tehetséggondozó program, a kognitív fejlesztés, a videóelemzés, aki ezt a lehetőséget nem használja ki, az elbukik, és soha nem jut el az első csapat öltözőjébe. Ha azonban veszi ezt az akadályt, akkor sem szabad elengednünk a kezét, hanem továbbra is mellette kell állni, és tovább fejleszteni azokat a készségeket (nyelvtudás, alkalmazkodó képesség stb.), ami elősegíti a beilleszkedést. Az akadémiai képzésre és a felnőtt futballra egyaránt jellemző, hogy aki a csapatedzésen a maximumot nyújtja, de azon kívül nem végez el több munkát, annál sorra jelentkeznek a gondok, és nehezen tud eljutni vagy megragadni a profi fociban.
 |
| Szakos Bence saját nevelésű játékosként a DVTK egyik legnagyobb értéke (Fotó: Kovács Donát) |
A játékstílus
- Lehet, érdemes már most a DVTK játékstílusáról beszélni?
- Ismét oda térünk vissza, hogy hat mérkőzés maradt hátra a bajnokságból. Ennyi idő alatt nem lehet szemmel látható stílust kialakítani, ezért erre a kérdésre majd a nyár elején térjünk vissza, amikor rendelkezésünkre áll egy teljes felkészülési időszak.
Az alapvető irányt azonban már most meg lehet határozni. Még évekkel ezelőtt fogalmaztam meg, magamban, hogy Diósgyőrbe rockzene, olcsó sör, és akciódús foci kell, amit ma is tartok. Az első kettőt nem kell különösebben magyarázni, a harmadik a szurkolók szórakoztatásáról szól, mert ha unalomba fullad a 90 perc, akkor azért csak a győzelem kárpótol némiképp. Azonban még a korszakos csapatok is csak hébe-hóba tudtak - akár még hazai pályán is - csupa győzelemmel lehozni egy idényt. Ám amennyiben akciókat, intenzitást látnak a szurkolók, akkor egy-egy vereséget könnyebben megbocsátanak attól függetlenül, hogy tudom az eredményesség a legfontosabb, de ahogy az előbb is mondtam a kiszámíthatóság és az állandóság általában eredménnyel párosul. Nem akarok mindenáron megfelelni a szurkolóknak, de mégis fontos a véleményük, hiszen a labdarúgás a közönség miatt létezik, ők járnak a meccsre, ők fizetnek a belépőjegyért. Ezért nézhető focit kell játszanunk. A saját élményeim mellett megkérdeztem néhány egykori labdarúgót is, hogy az ő idejükben mi jellemezte a diósgyőri focit. A véleményüket egy mondatban így lehet összefoglalni: ide mindig fájt eljönni. Már melegíteni sem volt kellemes, mert ellenséges hangulat fogadott, ami a mérkőzés alatt csak fokozódott, a drukkerek által hajtott diósgyőri játékosok pedig mentek előre. Azt kell elérnünk, hogy amikor az MLSZ az év elején elkészíti a sorsolást, akkor az ellenfelek az első között nézzék meg, hány alkalommal utaznak Diósgyőrbe, és örüljenek, ha csak egyszer. Persze ehhez olyan játékosok is kellenek.
 |
| Takács Péter másodedzőként fontos szerepet tölt be a DVTK szakmai stábjában (Fotó: Szabó Krisztián) |
Struktúra és klubkultúra
- A sportigazgatói bemutatkozásodban határozott struktúrával és következetes gondolkodásmóddal működő labdarúgó szakosztályt építéséről beszéltél. Kifejtenéd ezt bővebben?
- Nagyon fontos, hogy minél több diósgyőri dolgozzon Diósgyőrben, akik emellett, vagy még inkább mindenekelőtt emberileg és szakmailag idevalók. Az akadémián már elindult ez a folyamat, így hívtuk vissza a második csapat élére Vitelki Zoltánt, de fokozatosan nő azoknak a sportszakembereknek a száma is, akik ugyan labdarúgóként nem futottak be hozzá hasonlóan szép ívű pályafutást, de a diósgyőri utánpótlásból indulva most már edzői karrierjüket építik. És legalább ilyen fontos, hogy a felnőtt csapat stábjában is legyen diósgyőri kötődésű szakember, Takács Péterre pontosan illik ez a leírás. Ő tökéletesen ismeri a DVTK értékeit, de például Hanák Attila erőnléti edzőt is az akadémiáról promotáltuk az első csapathoz. Emellett szeretnénk nyitni a szurkolók felé, mert most sok játékos csak az otthona és a stadion között mozog. Meg kell találni azokat az alkalmakat, amikor kötetlen körülmények között találkozhatnak a miskolciakkal. Tudatos, rendszerszintű gondolkodást várok el mindenkitől, amiben kiemelt szerepe van az akadémia, a második csapat és felnőtt csapat háromszögben a stábok együttműködésének és kommunikációjának. Kiemelten fontos a tervszerűség főképpen a fiatal játékosokkal kapcsolatban. Az akadémián néhány hete befejezésre került egy közel száz oldalas dokumentum, amiben egybe van foglalva a víziónk, a játékunk alapelvei, a játékmodellünk, az edzéskövetelményeink, és még sok más szakmai gondolat. Az akadémián már működik a rendszer, és biztos vagyok benne, hogy ebből nagyon sok mindent meg lehet valósítani a klub első csapatánál is,
Természetesen ez az anyag irányt tud mutatni a játékos kiválasztásban is, hogy egy adott posztra mi milyen profilú játékosokat keresünk, ami szorosan kell, hogy kapcsolódjon a játék modellünkhöz.
Edzőből sportigazgató
- Gyerekként játszottál a diósgyőri utánpótlásban, és szurkoltál a „nagyoknak”. Mertél volna arra gondolni, hogy egyszer sportigazgató leszel?
- DVTK vezetőedzője szerettem volna lenni, ezért tanultam, ezért dolgoztam több mint 16 évig edzőként. Azonban az élet a vezetői pálya felé sodort az elmúlt időben, így most azt teljesen elengedtem. Jelenleg minden erőmmel azon dolgozok, hogy jó sportigazgató legyek. Több pozícióban és több sportigazgató, valamint edző mellett dolgoztam, így van tapasztalatom és elképzelésem, hogyan kell egy stáb részeként dolgozni, illetve tudom, hogy melyik pozícióban kitől mit várhatok el. Azonban azt is el kell ismernem, ez egy másik szakma a focin belül, amibe bele kell tanulnom. Már elkezdtem a nemzetközi szakirodalom tanulmányozását, próbálom a legjobb módon használni a hazai és külföldi kapcsolataimat, és elkezdtem egy stábot építeni magam köré, amiben korábbi profi labdarúgó mellett ugyancsak szerepet fog kapni a jelen futballban elengedhetetlen adatelemző és megfigyelő is, illetve nem szégyellek tanácsot kérni olyanoktól sem, akik voltak már ilyen vagy hasonló szerepben. Azonban abban biztos vagyok, hogy legjobb tanítóim a mindennapi szituációk lesznek.
- Nem csak te építesz stábot magad körül, hanem egyúttal te is bekerültél egy “csapatba” a DVTK menedzsmentjébe.
- Talán kevesen tudják, de a DVTK vezetősége kivétel nélkül miskolciakból áll (Petrán Vilmos ügyvezető, Tamás Gábor cégvezető, dr. Világi Péter kommunikációs igazgató, Molnár Ákos akadémiai adminisztratív igazgató, és most már Vincze Richárd sportigazgató - a szerk.) Ez azért megnyugtató számomra, mert biztosan tudom, hogy a többiek is mennyire szeretik a klubot, az pedig egyértelmű , hogy mennyire bántja őket a jelenlegi helyzet, és mennyire vágynak arra, amit a régi szurkolói nóta is mond: „megint szép lesz Miskolcon az élet”. És ha már dalszöveg, akkor szeretném hozzátenni, hogy mennyire tökéletes az induló legfontosabb üzenete, az „Együtt vagyunk, győzni fogunk”. Amennyiben az akadémia és az első csapat, az edzők, a háttérben dolgozók, a takarító személyzet, a recepciósok, azaz mindenki összefog, akkor biztosan győzelmeket fogunk aratni.
Csodálatos érzés és egyben óriási felelősség a DVTK sportigazgatójának lenni, hiszek benne, hogy rengeteg munkával, alázattal és kitartással olyan szintet tudok elérni, hogy sokáig szolgálhatom ebben a pozícióban a klubunkat! Amennyiben sikerül ezt megvalósítani, akkor az a klubnak is állandóságot és kiszámíthatóságot hoz, ami a siker alapja. És ha lesz siker, akkor újra csillogni fog a címer.
