Vincze Richárd: Addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér

- A következő bajnokságra vonatkozóan a DVTK esetében mikor lehet a konkrét célokat meghatározni?
- A szurkolók részéről teljesen jogos elvárás mindez. Érthető, hogy mindenki szeretné látni, hogy milyen csapatuk lesz, és milyen célokkal vágunk neki a bajnokságnak - fogalmazott Vincze Richárd, a DVTK sportigazgatója. - Azt viszont látni kell, hogy mi is ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint a többi hazai klub. Jelenleg még nem látjuk a költségvetésünket, amely három jelentős tételből áll össze. Egyrészt a szponzoroktól befolyt összeg, másrészt az MLSZ által nyújtott támogatás, ami jelentősen meghatározza a mozgásterünket, valamint a játékosok értékesítéséből származó bevétel, amire a nyári átigazolási időszakban mutatkozik esélyünk. Akkor tudunk majd igazán célokat megfogalmazni, ha látjuk a költségvetésünket.

- Ez mikorra várható?
- Bízom benne, hogy minél hamarabb. Egy valami azonban biztos: addig fogunk nyújtózkodni, amíg a takarónk ér. A klub érdekeit minden körülmények között előtérbe fogjuk helyezni, nem kötünk olyan szerződéseket, amelyekből esetleg később problémáink lehetnek. Bejelenthetnék most nagyon jó játékosok érkezését, de ez jelenleg felelőtlen döntés lenne tőlem. Az viszont biztos, a DVTK-nál az NB II.-ben nem lehet más a cél, minthogy minél hamarabb visszakerüljünk a legjobbak közé. Ugyanakkor azt látni kell, hogy az elmúlt években egy klub akkor tudott visszajutni az első évben, ha NB I.-es kerete volt, illetve megtartotta a külföldi játékosait. Éppen ezért, mint kieső csapat jelentős versenyhátrányban vagyunk az NB II. élmezőnyében végzett klubokhoz képest. Nálunk ugyanis tíz-tizenkét játékos távozott a keretből - többségében külföldiek - ezért teljesen új csapatot kell építeni. Van egy jó mag, amely érdemes arra, hogy a mezőny első részében szerepeljen, de ehhez nyilván még játékosokat kell igazolni. 

- Az NB II.-ben a DVTK be fogja tartani az MLSZ ajánlást, vagyis csak magyar játékosokkal áll majd fel?
- Jelenleg nincs ösztönző díj, de természetesen arra számítunk, hogy az MLSZ továbbra is alkalmazni fogja a klubok felé ezt a lehetőséget. Az NB II.-es csapatok esetében ez a költségvetés jelentős részét teszi ki, tehát mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Hozzátenném, hogy ebből a szempontból is versenyhátrányban vagyunk több riválissal szemben is, hiszen az élvonalban használhattunk külföldi játékosokat, most ez megváltozik, ami azt jelenti, hogy új csapatot kell építeni. Külföldi ligákban vannak példák, hogy ebből a szempontból miként lehet egy átmeneti évet megoldani, de nyilván nem szeretnék semmit és senkit kritizálni, a ránk vonatkozó feltételek alapján igyekszünk a lehető legjobbat kihozni.

- A DVTK jelenlegi keretét végig tudjuk venni?
- Igen, ezt mindenképpen meg is szeretném tenni. A kapuban Bánhegyi Bogdán és Megyeri Gábor élő szerződéssel rendelkezik, de szeretnénk a sorainkban tudni a fiatal Tuska Bálintot is. A védelemben Szakos Bence, Szatmári Csaba, Kecskés Ákos, Tamás Márk, Bárdos Bence, Bokros Szilárd és Lajcsik Vencel ugyancsak a mi játékosunk, Kiss Bálinttal pedig új kontraktust kívánunk kötni. Ez a védelem meg kell állja a helyét az NB II.-es mezőnyben, sőt talán még magasabb szinten is. Ide venném még a szélső Demeter Milánt, akinek ugyancsak új szerződés kívánunk ajánlani. A középpályánk viszont egy kicsit kiürült, hiszen a tavalyi keretből a felnőtt korú labdarúgók közül Komlósi Bencének és Bényei Ágostonnak van szerződése. Galántai Tamás, Nazar Kovalenko és Kiss László ugyancsak ebbe a körbe tartozik, de ők a fiatal szabálynak is megfelelnek az előttünk álló szezonban. Természetesen őket is szeretnénk megtartani. Az egyik legnagyobb kérés a csapatkapitány Holdampf Gergő sorsa, akit ugyancsak szeretnénk tovább foglalkoztatni. Mentalitásban, szívben és vérben igazi diósgyőrivé vált. Nagyon szeret itt lenni, folynak a tárgyalások, de az Ő esetében még nem tehetünk pontot a mondat végére.

- A támadó szekció is szellős.
- Igen, ez így van. Mucsányi Márk a mi játékosunk, Varga Zétény pedig kölcsönben van nálunk, de könnyen elképzelhető, hogy ő visszatér az FTC-hez. Ez meg is mutatja, hogy mi a feladatunk. Szeretnénk 6-os, 8-as és 10-es pozícióba (azaz védekező, támadó és irányító középpályást) igazolni, és szükség van két belső ékre és szélső támadóra is.

- Bővebb részletek mikor várhatóak a kiszemeltekkel kapcsolatban?
- Mindenki számára őszinte, nyílt kommunikációt ígértem, amit igyekszek is betartani. Ebben a helyzetben viszont a szurkolóknak jelenleg annyival kell beérni, hogy megemlítem a posztokat, ahová játékosokat keresünk. Különféle portálokon jelentek meg vélt, vagy valós információk velünk kapcsolatban is. Annyi eláruhatok, hogy van közük olyan, akivel tárgyalásban állunk, olyan is, akit előszerződés köt a DVTK-hoz, és bízom benne, hogy napokon belül a kézfogásra is sor kerülhet. Azt viszont kérem a szurkolóktól, hogy a folyamatban lévő megbeszélésekről ne kérdezzenek, mert a Real Madrid sem árulja el, hogy éppen hol tart Szoboszlaival a tárgyalás sorozata. Azt viszont megígérhetem, hogy a szerződés aláírását követően azonnal beszámolunk az új igazolásokról. 

- Ugyanez a helyzet a vezetőedző személyével és a stábtagokkal is?
- Itt is megjelent sok minden. Amikor véglegessé vált a kiesésünk, akkor Takács Péter lett a megbízott vezetőedző. Ezzel párhuzamosan már elkezdett forogni a fejemben, hogy adott esetben kik lehetnek azok az edzők, akik tudják, hogy hogyan kell az NB II.-t megnyerni, és nekünk is megfelelnének. Gyorsan három főre szűkült ez a kör. Ahogy teltek-múltak a napok, úgy kristályosodott ki a fejemben, hogy milyen irányba mozdulunk el. A stábbal kapcsolatban nagyon szeretném, hogy sok olyan sportszakember dolgozzon a DVTK-nál, aki nem azért akar köztünk lenni, mert itt jól lehet keresni, hanem azért, mert a klub sikeréért akar tenni. Fontos neki a címer. Ide való, vagy korábban szerepelt a piros-fehér mezünkben, ezért pontosan tudja, hogy mit jelent a Diósgyőr. Tisztában van azzal, hogy milyen nagy nyomást tud tenni a közeg az itt ténykedő szakemberekre és játékosokra, de mégis meg akar felelni az elvárásoknak. A vezetőedző és a stáb kiválasztása a végső stádiumban tart, és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek sok öröme lesz a munkájukban.

- Ebben a helyzetben a külföldi játékosoknak nem osztanak lapot, a klub nem tudja őket a továbbiaknak használni. Ezért kezdődtek el a szerződésbontások már a bajnokság vége előtt?
- Pontosan. Azzal kezdtünk, hogy Ivan Šaponjić, Lirim Kastrati és Peter Ambrose kikerült a felnőtt keretből. Előbbi két esetben nem a teljesítményükkel volt a probléma, hanem azzal, hogy a fiatalok térnyerésével nem láttunk esélyt arra, hogy kellő játékpercet kaphatnak a bajnokság hajrájában. Ambrose teljesítménye viszont azt kívánta, hogy a második csapathoz kerüljön. Meg kell jegyeznem, hogy a bontás idején a játékosok és az ügynökök is konstruktívan álltak a dolgokhoz, amiért hálásak lehetünk nekik. Azzal ugyanis, hogy korábban távoztak, lemondtak bizonyos összegről, amit már az új csapat építésére fordíthatunk. Más a helyzet Alex Vallejo és Christ Tiéhi esetében, hiszen az ő szerződésükben nincs benne, hogy a kiesés esetén megszűnik a kontraktus, ami jelenleg is nagy terhet ró ránk!

- A kieséssel kapcsolatban a közös felelősségvállalás megvalósult, vagy meg fog valósulni?
- Az imént említett három játékos ebből így vette ki a részét. Elismerték, hogy ők is benne voltak, és feltették a kezüket. Elfogadták, hogy idő előtt véget ér a DVTK-s szerepvállalásuk. Két edzői stábot és egy sportigazgatót elfogyasztottunk, de nyilván a pályán lévő futballisták szerepe is felmerül ebben a szereplésben. Én nem vagyok híve annak, hogy bántsuk őket, ugyanakkor érezniük kell, hogy ez az ő felelősségük is volt. Az öltözőben viszont ez hiányzott. Mindenki mutogatott a másikra, az edzőre, a sportigazgatóra, a másik játékosra, ezért a kiesés éjszakáján nekem kellett az első lépést megtenni azzal, hogy elküldtem Nebojša Vignjević vezetőedzőt. Róla egyébként el kell mondjam, hogy emberileg nagyon kellemesen csalódtam benne, és sajnáltam, hogy ilyen helyzetben vette át az együttest. Meggyőződésem, hogyha szezon elején állt volna munkába, nem jutunk ide. Ez azonban már a múlt, de a korrektség azt kívánta, hogy ezt megjegyezzem vele kapcsolatban. A DVSC meccs után azonban nem maradt elvesztegetni való időnk, lépni kellett.

- Érkezett Takács Péter megbízott vezetőedzőként. Miért pont Ő?
- Azért, mert a stáb tagjaként végig a csapat mellett volt, látta jó és a rossz dolgokat. Ha bevontunk volna egy külsős szakembert akár az akadémiáról, akkor őt is hozzátettük volna ehhez a kieséshez. Illetve Petit jól ismerem, tudom, hogy szakmailag folyamatosan képzi magát. Ez volt a legkézenfekvőbb dolog.

- Ezután mi következett?
- Nebojša Vignjević menesztése után sikerült megegyezni a külföldi játékosokkal a bontásról, ami egy hosszabb folyamat volt, majd jöttek a magyar labdarúgók. Az öltözőkben gyakran előfordul, hogy külön kasztot alkotnak a légiósok és a hazaiak, én ezt nem szeretem, mert csak egységesen lehet sikereket elérni. Mi történt? Egyenként beszéltem a magyar futballistáinkkal. Elmondtam neki, hogy a közös felelősségvállalás őket is érinti, ezért bizonyos százalékban csökkeni fog a fizetésük. Jelenleg ott tartunk, hogy Sajbán Máté esetében volt egy olyan pont, hogy kiesés esetén felbonthatja a kontraktusát. Ő ezzel élni kívánt, mert az NB I.-ben szeretne játszani. Tiszteletben tartottuk annak ellenére, hogy számítottunk volna rá a következő idényben is. Jurek Gábor a tavaszt kölcsönben az MTK-nál töltötte. A kék-fehérek szeretnék végleg leigazolni, de több ajánlata is van, így a csatár helyzete továbbra is nyitott. Két-három játékost leszámítva sikerült mindenkivel megegyezni, a többiek nagyon konstruktívak voltak, amivel ugyancsak jövőbeni működést segítik elő.

- Az utolsó három forduló a fiatatalpercek körül forgott. Sportszakmai szempontból ilyen mértékben nem volt indokolt az akadémisták bevetése, viszont a korábbi válalásoknak az akadémia további működésének érdekében meg kellett felelni. Nagy kettősséget jelentett mindez?
- Persze, de ha sportszakmai szempontból nézzük, akkor egy fiatal játékosnak van egy karrier terve, nekünk is van ilyen, amit használunk is. Van olyan szituáció, amikor ezt egy labdarúgó átugorja. Ilyen volt Szakos Bence, aki tizennyolc évesként szerepelt az U19-es együttesben, majd néhány meccsen pályára lépett az NB III.-ben és máris a felnőttek között találta magát. Mégis megugrotta. Ettől függetlenül pontosan tudom azt, hogy nem normális, amit tettük. Az, hogy így dobtuk be a fiatalokat. Farkas Rubennek három meccse van a DVTK II F4R-ben mégis lehetőséghez jutott Győrben, mert szükség volt rá. Az Ő esetében előbb az NB III.-ban kell legalább húsz találkozót játszania, aztán fokozatosan jöhet számára az első csapat. Ezt a lépcsőfokot egyébként nagyon nehezen ugorják meg a fiatalok, mert a felnőtt futball minden szempontból más, mint az utánpótlás. Tisztában vagyok vele, hogy ezek a gyerekek megelőzték magukat. Kiss Bálint, Kiss Laci, Nazar Kovalenko és Farkas Ruben még nem lett felnőtt játékos. Ugyanakkor volt egy kényszerhelyzet, amit meg kellett oldani. Annak viszont örülök, hogy megmutatták magukat. Ezen a három meccsen látszott, hogy később lehet majd rájuk számítani, komoly értékei lehetnek a DVTK-nak és a magyar labdarúgásnak. Macsó Máté is ebben a helyzetben van, bár meg kell jegyeznem, hogy érte komoly kereslet mutatkozik. A szezon előtt az előző sportszakmai vezetés vállalta, hogy 7000 fiatal percet teljesítünk. Volt a megállapodásban egy tíz százalékos hibahatár, de felhívták a figyelmünket, hogy Szakos Bencén és Jurek Gáboron kívül kölcsönjátékosokkal teljesítettünk hosszú hónapokokon keresztül, ez pedig kiemelt akadémiaként egyáltalán nem nézett ki jól. A hajrában ezért volt szükség arra, hogy ilyen nagy mértékben szerepeltessük az akadémistáinkat. Megtettük, ami a klub érdeke volt, behoztuk az elmaradást, amely kellett ahhoz, hogy a DVTK Labdarúgó Sportakadémia további működése biztosítva legyen.

- A fiatalok azt is megtapasztalták, hogy milyen a bajnokcsapat ellen szerepelni és milyen zárt kapuk mögött a későbbi bronzérmessel találkozni. A nézők nélküli meccsről ki döntött?
- Én. Azt is elmondom, miért. A végleges döntés az enyém, azok után, hogy több szurkolóval is egyeztettem. Köztudott rólam, hogy jó kapcsolatot ápolok velük, közülük jövök a barátaim, a testvéreim. Ezek után arra jutottam, hogy sokkal jobb lesz nekünk az NB II.-ben az első fordulóban egy null kilométerről elindított szakmai munkával és őszinte kommunikációval becsalogatni szurkolókat, és újra meccsélményt adni nekik egy hűvös nyári estén. Nem akartam megkockáztatni, hogy az első forduló zárt kapus legyen. Ha fellebbezett volna a klub, akkor csak a határozat végrehajtását tudtuk volna elodázni, azt megváltoztatni nem lehetett. Ezért inkább a két rosszból ezt választottuk.