-Összességében hogyan értékeled a szezont? 
-Összeségében egy nagyon-nagyon hasznos szezon van mögöttünk. Az a legfontosabb, hogy mit viszünk magunkkal, és az idei szezonból rengeteg mindent magunkkal tudunk vinni, nagyon sok talulságot és nagyon sok tapasztalatot. Mikor az ember megéli az adott nehézségeket és kudarcokat, azok nyilván nem esnek jól, viszont hosszutávon ezekből mindannyian profitálunk. Szerettünk volna lépésről lépésre haladni idén is, apróságokon múlt az is, hogy az Euroligában nem jutottunk tovább a csoportból. Az Európa Kupából is egy drámai végjátékot hozó meccsen estünk ki. A nemzetközi porond valahogy nem akart összeállni. De a sport ilyen. A saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy milyen az, mikor számolnak veled, készülnek rád, és komolyan vesznek. Hosszú évek kemény munkája kell ahhoz, hogy egy csapat éveken keresztül a Final Four kapujában legyen. A Magyar Kupa siker viszont történelmi, hiszen a Diósgyőr még soha nem nyerte meg idegenben ezt a serleget. Ez egy nagyon szép és örök emlék lesz nekünk és a szurkolóknak is. Még különlegesebbé teszi a sikert az, ahogy eljutottunk az aranyig: a címvédő Sopront, a hazai pályán játszó pécsieket, a döntőben pedig a Győrt kellett legyőznünk. A rájátszásban az első két körön 2:0-val jutottunk tovább, a Pécs ellen végig dominálni tudtunk, éreztük, hogy összeállt a játékunk, és azt, hogy képesek lehetünk megnyerni a bajnokságot. A döntő egy jó párharc volt, karaktert tudtunk mutatni. Új tapasztalat volt mindenkinek, milyen egy döntőben negyedik és ötödik meccset játszani. A második hazai meccsen egy nagyon szoros végjátékban maradtunk alul, ebből gyakorlatilag egy nap alatt kellett mentálisan felállnunk és az ország másik végére utaznunk az ötödik találkozóra. Sajnálom, hogy az ötödik meccs nem úgy sikerült, ahogy mindenki szerette volna, de a legfontosabb az, hogy egy ilyen megpróbáltatásokkal teli szezon végén nem szétestünk, hanem összeálltunk, és második helyen zártunk. 

-Volt kedvenc meccsed a szezonban?
-Az egész Magyar Kupa döntő hétvégéje szép emlék. Emellett a döntő hazai meccseit is ide sorolnám, női kosárlabdában azért nagyon ritka, hogy 3500 ember szurkoljon a helyszínen. 

-Igaz a mondás, hogy megvédeni nehezebb egy címet, mint megnyerni?
-Teljesen más a kettő: a tavalyi szezon végig ívelt, a sok évnyi befektetett munka jött ki a tavalyi szezonban.Idén sokkal nehezebb volt. Meg kellett élni azt, milyen sorozatban többször kikapni, és emellett hinni kellett abban, hogy az a munka, amit a csapat végez, jó, hogy amit csinálsz, amin dolgoztok együtt a csapattal, az jó. A szezon végére összeálltunk, és egy ötödik meccsen kaptunk ki a döntőben. A sport ilyen: van vesztes, és van győztes. Nekünk ebből kell tovább építkeznünk.

-Több fiatal is a keret tagjává vált ebben a szezonban. Te csapatkapitányként hogyan tudtad segíteni a beilleszkedésüket és a csapatba történő beépülésüket?
-Nagyon jó mentalitású fiatalok vannak nálunk, az elejétől lelkesedéssel és alázatosan dolgoztak. Nekünk is öröm volt velük dolgozni, én pedig mindig ott voltam, ha segítségre volt szükségük. De ugyanez igaz a csapat minden tagjára, a rutinosabb játkosok is a szívükön viselték a fiatalok sorsát, és mindenben támogatták őket a pályán és azon kívül is. Ez nagyon szépen megmutatkozott a döntőben is, például abban,  hogy Toman Petra vezérszerepet vállalt az első hazai meccsen. Ugyanez igaz a többi fiatalra is, sok szép pillanatot okoztak a szezon során. 

-Ez  a szezon kevésbé volt kiegyensúlyozott, mint a tavalyi. Hogy kezeltétek azokat a nehéz pillanatokat, amit a közvélemény is negatívabban élt meg?
-Mindenki volt annyira profi, hogy azt a rész ki tudta zárni. Függetleníteni tudtuk magunkat a  külső nyomástól. Mi is éreztük, hogy valami nem jó, és sokáig nem jöttünk rá, mi az, ami nem működik. Mindenkinek az volt a fejében, hogy tennünk kell a dolgunkat, nem foglalkozunk semmi mással, és hiszünk abban a munkában, amit elvégeztünk. Voltak nehezebb pillanatok egyénileg és csapatként is, de mindig ott voltunk, és segítettünk egymásnak.

-Lesz olyan pillanat, mikor ez a bajnoki ezüst szépen fog csillogni?
-Most még fáj, hogy elveszítettük a döntőt, és ezzel együtt az aranyat. Idővel viszont le fogjuk tudni vonni a következtetéseket és látni fogjuk, mennyit léptünk előre egyénileg és csapatként is. Összességében ez egy szép szezon volt, amiből nagyon sok pozitívumot tudunk magunkkal vinni. Hosszú távon ez a legfontosabb. A sport attól szép, hogy apróságokon múlik, ahogy a döntő is nüanszokon múlt. Ezt fel kell dolgoznunk, azonban ez mindenkinek motivációt fog jelenteni a karrierje következő szakaszára. 

-Mi az, amit csapatként és egyénileg a következő szezonra magaddal tudsz, magatokkal tudtok vinni?
-Megtanultuk a nehéz szituációkat kezelni, illetve sokat léptünk előre az egymással való kommunikációban is. Én is sokat fejlődtem ezekben, valamint csapatkapitányként a vezér szerepében is. Rutinosabbak is lettünk, ami a jövőben biztos vagyok benne, hogy mindenki számára kifizetődő lesz.