Rasheed Rita (Fotó: Szabó Gábor)

- Sikerült magad kipihenni?
- Igen, szerencsére jutott időm nyaralásra is, a családdal is és a barátokkal is eltöltöttem némi időt, és azt hiszem, most már elárulhatom, hogy pár nappal ezelőtt eljegyeztek, így most nagyon nagy a boldogság. Kosárlabdához nem nagyon nyúltam, de az edzéseket néhány hete elkezdtem én is, így már nagyon várom, hogy elkezdődjön a felkészülés.

- Négy hónapot játszottál eddig Miskolcon, közben szereztél két ezüstöt a csapattal. Ezek szerint sikerült meggyőznöd a vezetőket arról, hogy érdemes téged marasztalni?
- Én úgy gondolom, hogy igen, de szerencsére ők is így gondolták, másképp nem tudnánk most beszélgetni. Megszerettem a várost, a szurkolókat és a csapattársakat is. Örülök, hogy a DVTK-ban folytathatom a pályafutásom. Nagy motiváció számomra, hogy játszhatok majd az Európa Kupában, de a bajnokságban is szeretnék minél jobb teljesítményt nyújtani, ezért is szerettem volna maradni. Szerencsére nem volt nagy játékosmozgás, ez előnyünkre válhat.

- Tényleg ennyit jelenthet, hogy együtt marad a gárda tavalyi gerince?
- Ez nagyon nagy pozitívum. Amikor Győrben játszottam, akkor bár az ország minden pontjáról érkeztek a játékosok, mégis olyan csapat jött össze, akik sokáig együtt játszottak máshol, ez látszott is a játékunkon. Régebb óta ismertük egymást, barátnők voltunk, ez nagyon sokat számít. Ezt érzem most Miskolcon is.

- Igen ez látható most is, és látható volt tavasszal is, hogy egy nagyon jó szellemű társaság jött össze, akik a szabadidejük nagy részét is együtt töltik.
- Egy csapatnál sem kötelező az, hogy a pályán kívül is jó legyen a kapcsoltat játékos és játékos között, ez vagy kialakul, vagy nem. Miskolcon eddig egyszer sem éreztem olyat, hogy falra másznék egy csapattársamtól. Szerencsére nem csak a magyar lányok, hanem a légiósok is partnerek voltak.

- A csapat céljait nagyjából már ismerjük, a rendkívül megerősödött Sopron és PEAC ellenében nagyon nehéz lesz döntőbe kerülni, de kíváncsi lennék arra, milyen egyéni céljaid vannak a következő egy évre?
- Mindig a csapat érdekei az elsők. Én azon leszek, hogy amiben esetleg kicsit gyengébbnek érzem magam, abban javulni tudjak, a hibáimat kijavítsam, és hasznára legyek a csapatnak is. 26 éves vagyok, nem számítok már fiatal játékosnak, de remélem, hogy tudok még fejlődni.

- Rita, köszönöm! Találkozunk vasárnap.
- Én is köszönöm! Hajrá, Diósgyőr!

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!