- Nincs bemelegítő kérdés, egyből a közepébe: azt kaptad az alapszakasztól, amit vártál?
- Hogy őszinte legyek a válaszom az, hogy nem. Nem azt kaptam, amit vártam, de – nem mentegetőzésképp - rengeteg tényező hátráltatott minket. Rózsa Nóri sérülésével a felkészülés során a kezdő feladó esett ki, míg Németh-Egri Klaudia kiválásával a legponterősebb játékosunkra sem számíthattunk két hónapig, nem mellesleg pedig Krachler Rékával közös megegyezéssel ugyan, de más utakon folytattuk. Bár értékes rutinnal és tapasztalatokkal tért vissza a DVTK kötelékébe Tamás-Szabó Barbara, de fentiek okán ő is hol átlót, hol feladót játszott, így neki is nehéz volt készülnie hétről-hétre. Nem volt egy állandóság a csapatban, ha valamit sikerült begyakorolnunk, akkor mindig jött valami, ami miatt fel kellett forgatni a kezdőnket, ez pedig mentálisan is fárasztó a játékosoknak. Ha ezek nem történnek meg, akkor biztos, hogy másképp alakul a bajnokság ezen része és például nem szenvedünk vereséget Szombathelyen, egy mondhatni U20-as gárdával kiállva. Ellenben az alapszakasz hajrájára, amikor már mindenkire számíthattam, láthatóan kialakult a játékunk, rengeteg volt a biztató jel a teljesítményünkben.
- Pozitívumok és negatívumok, hullámhegyek és hullámvölgyek. Melyik volt a legjobb és legrosszabb mérkőzés a tizenkilenc összecsapás alatt?
- Érdekes módon két vereséget fogok említeni, mint legjobb találkozó. Hazai pályán az UTE-val egy remek mérkőzést játszottunk, két szett is ráadásra ment és 28-30-ra végződött, köszönhetően a fegyelmezett és koncentrált játékunknak. A másik a BVSC-Zugló elleni idegenbeli találkozó, ahol Németh-Egri Klaudia hiányában mindenkinek játéklehetőséget biztosítottam és mindenki élt is vele, szoros találkozót vívtunk a bajnokesélyes otthonában. A legrosszabb meccsünk egyértelműen a hazai, MTK elleni mérkőzésünk, amikor 2:0 előnyt sem sikerült megtartani, onnan buktuk el az összecsapást, valamint fájdalmas emlék a már említett szombathelyi összecsapás is.
 |
| Blázsovics Péter (Fotó: Szabó Levente) |
- Gyakran jelent meg a mérkőzés utáni nyilatkozatodban, hogy nem azt kaptad vissza a lányoktól, amit te elvártál volna tőlük. Mi lehet erre a megoldás, hogy tudtok átlépni a saját árnyékotokon?
- Ha tudnám, már megoldottuk volna... (nevet). A stáb minden tagja osztja azt a véleményt, hogy hétfőtől péntekig gyönyörűen dolgoznak a lányok, aztán a mérkőzéseken meg bele-belehibázunk. Lehet ezt akár a fiatalságra fogni, hogy nem bírják még egy teljes találkozón át a terhet viselni, de érdekes módon van erre ellenpélda is. Ott van az MTK elleni idegenbeli találkozó, ahol az első labdamenettől az utolsó pontig fegyelmezettek és koncentráltak voltak, magabiztosan meg is nyertük azt az összecsapást.
- Ha már említetted a fiatalságot. Milyennek látod az utánpótlásból érkezők szerepeltetését, hogy áll az ő beépítésük?
- Azt gondolom, hogy ha a felkészülés kezdetét vesszük origónak, akkor látványos előrelépés tapasztalható náluk. Nyilván nem lehet még nagy terhet rakni rájuk és nem is sikerül még mindig élni a lehetőséggel, ha pályára lépnek, de nagyon jó a mentalitásuk. Azt is látni kell, hogy borzasztó hosszú út áll még előttük a röplabdában, nincsenek még olyan szinten, hogy egy-egy éles tétmeccsen ők jelentsék a különbséget a felek között, egyelőre még az epizódszerepeket kell tökéletesen megoldaniuk, ami nem mindig sikerül.
 |
| Blázsovics Péter és segítőjének gratulációja a Vidux-Szeged RSE legyőzése után (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Ennek ellenére vannak-e olyan egyéni teljesítmények - nem csak a fiatalokra gondolva - amik külön említést érdemelnek?
- Még a bajnokság közepén járunk, a lényegi kérdések csak ezután dőlnek el, így kiemelni alapvetően senkit nem akarok, inkább csak megemlítenék két főt. Az egyik a csapat legfiatalabbja, Aggod Zsófia, aki támadásban, szervában és sáncmunkában is nagyot lépett előre, míg Egri Boglárka a feladóátló helyett idén már nyitásfogadó ütőként tesz hozzá rengeteget a csapat játékához és rendkívül stabil teljesítményt nyújtott az alapszakasz folyamán.
- Január végén érkezett a csapathoz Reyes Edisleydis - akit a csapaton belül csak Lédinek becéztek. Hogy áll az ő csapatba integrálása?
- Ő is egy olyan játékos, akiben óriási potenciál van, de számos területen fejlődnie kell még. Napról-napra lépked előre, a lányok közé való beilleszkedése is egyre jobban megy. Remek fizikummal rendelkezik, bombaerős ütései vannak, ezt próbáljuk meg minél inkább a csapat javára fordítani. A rájátszásra neki - ahogy a teljes gárdának is - szintet kell lépnie, de az érkezésével előrelépett a csapat.
 |
| Az utolsó utasítások Bari Csengének (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Lezárult az alapszakasz, következik a rájátszás. Mit vársz az előttünk álló nyolc mérkőzéstől?
- Az ötös csoport tagjai közül úgy gondolom, a két fővárosi csapat kiemelkedik, a BVSC-Zugló és az UTE U21 is komoly játékerőt képvisel. A Kecskemét és a Haladás ellen elméletileg kötelező a két-két győzelem, a szombathelyiek ellen a hosszú utazás okozhat némi kellemetlenséget. Ahogy mondtam, a mi játékunk is folyamatosan fejlődik és reményeim szerint éles mérkőzéseket tudunk vívni az alapszakaszban előttünk végző felekkel. Reális és motiváló cél lehet a csapat számára a csoport második helye és ezzel a bronzmérkőzések kivívása.
- Végére egy kis személyes... Mit jelent számodra edzői karriered során először felnőtt csapattal dolgozni?
- Kicsit mást kaptam attól, mint amire előzetesen számítottam. Tavaly még U15-ös korosztállyal dolgoztam, ahol rengeteg idő ment el a technika képzésre, a játékosok fejlesztésére. Azt gondoltam, hogy a felnőtt bajnokságban ilyennel már nem kell foglalkozni, kizárólagos fókuszom a taktikán lesz, ám mivel fiatal csapatunk van, itt is van még ilyen irányú igény és feladat a játékosok részéről az egyéni fejlődésük érdekében. Nehéz munka összehangolni egy olyan csapatot, ahol húsz év különbség van a legidősebb és a legfiatalabb játékos között, ám a kihívások éltetnek és örömmel állok elébe!
